Nikon verseny

Elkezdődött a Nikon 24/7 fotópályázata, sőt az első forduló már véget is ért.

Nagyon tetszik a verseny, főleg az, hogy 24 óra áll csak rendelkezésre, hogy adott témában alkossunk valamit, igaz az első nap után a témák, amelyből véletlenszerűen kapunk minden nap 1-1-t, már mindenki előtt ismertek, csakúgy mint a konkurenciák előzőleg leadott képei. A fődíj nemmellesleg egy D7000-es váz, amiért már érdemes kicsit megdolgozni. Az első két feladványt még Pécsen kellett meglőnöm, mivel a hétvégét ott töltöttem, de ettől csak még izgalmasabb volt. És akkor lássuk végül az eddigi témákat amiket kaptam.

Csütörtök este kaptam meg az elsőt, amit másnap estig kellett teljesíteni, Üveg és fém találkozása!
Segítségemre voltak Najmiék is, mivel épp náluk vacsoráztam, együtt kerestük az ötleteket, majd mikor mondtam, hogy valami épületet szeretnék, az ő helyismeretükre hagyatkoztam a továbbiakban. Másnap húgom kalauzolásával fel is kerestük ezeket és így készültek a következő képek:

üveg találkozása a fémmel_03_1000 üveg találkozása a fémmel_01_1000 üveg találkozása a fémmel_02_1000 

Péntek este az Ég és Föld téma jutott, szóval húgomékkal szombat délelőtt ezért futkoztunk.

ég és föld_1600

Úgy gondolom, erre a témára 5-ből 4-en szó szerinti asszociációt követően számolatlanul fogják küldeni a horizontról készült tájképeket. Sőt már most tele lehet velük a padlás. Padlás, erről jut eszembe milyen jó téma lenne, ha épp nem “idegen pályán” mozgolódnék. A Padlás gyerekkorom óta egyik kedvenc musicalem, a telefonomon most is rajt van az Ég és föld között (ott áll a padlás) című betétdala. Kár, hogy nem tudom ezt meglőni a feladványra, azt hiszem a különbség ég és föld lenne a tájképekhez képest. Ezért végül a keresztény hitvilágot hívtam segítségül. Tudvalevő, hogy a földön élünk mi emberek, az égben pedig a mi Istenünk. Ember és Isten (ég és föld) közt pedig a mindennapi kommunikáció – mégha kissé egyoldalú formája is – az ima útján történik, általában Isten házában. Nem ismerem Pécset és a templomait, de mivel délután egy esküvőn veszek részt, isteni jelnek tekintettem ugyanazt a templomot felkeresni és elkészíteni pár a képet.

A szombati témát tesom sms-be küldte, mert épp a lagzi közepén ültem. Először nem nagyon örültem neki, mert mi a fenét lehet arra fotózni október elején, hogy Bogárélet? Aztán szép lassan megfogalmaz a tökéletes ötlet, az állatszervizes bogár egyik ablakán a Matyó lóg ki, másikon a kutyája. No persze ember tervez, a kocsi meg éppen szerelőnél. Így a következő felállás lett megvalósítva:

bogárélet_02_1600_2 bogárélet_01_1600_2

Beleképzelve magam egy bogár helyébe, nem lehet egyszerű életük. Törpék egy óriásokkal teli világban, ahol bármi veszélyt jelenthet rájuk. Egy olyan világban, ahol nincs hova bújni, nincs hova menekülni, minden nap harc a túlélésért. Kicsik, aprók, mindegy, hogy a képen a kutya barát vagy ellenség, egy véletlen mozdulat és rövid életük végére értek. Mégis az állatvilág egyik legsikeresebb tagjaivá váltak (csakúgy mint a kis VW a maga kategóriájában), elsősorban alkalmazkodó képességük által.

A vasárnap esti témáért már végre én izgulhattam a monitor előtt. Volt alapja, Piros-fekete. Ez olyan eléggé semmilyen számomra. Először franciakártyára gondoltam, de azt megnéztem mások képeit, és találtam a témánál 2 hasonlót, szóval lemondtam róla. Végül az én kis bringám mellett döntöttem, amitől épp a héten tiltott el a doki.

piros-fekete_1600

Piros a tűz és a vér színe, elsősorban a háborúval és az erővel szokás párosítani, vagy olyan erős érzelmekkel, mint a szerelem, a vágy, a szenvedély. A fekete szintén egy markáns szín, az erő dominál benne, és talán az elegancia. Gondolom nem véletlen, hogy az egyik legerősebb, legdrágább sportkocsik, a Ferrarik is ezekben a színekben a legkeresettebbek. Számomra ezt a fajta nyers erőt a sport jelenti, elsősorban az állóképességi sportok. Jövőre Nagyatád a cél, az út rögös, és jelenleg is sok a nehézség rajta. Épp ezért kell egy megfelelő bringa, és rengeteg edzés. A mostani bringám, úgy gondolom igazán erőteljes és gyönyörű, egyszerre beleszerettem, így folyton várom mikor jön el a következő pillanat, hogy együtt kergessük a kilométereket az országúton és edzünk egy jót!

Előre nézegetve a témákat, egyet vártam leginkább, a távolságot, erre hétfőn este megkaptam a Közelséget. Persze, ha nem edzés nap van, meg ilyesmi, akkor biztosan valami intimebb, meghittebb témával is megpróbálkozom, de így egy komolyabb társadalmi problémát választottam.

távol a közeltől02 távol a közeltől

A kép valójában a távolság és közelség jelenkori társadalmi problematikáját hivatott ábrázolni. Napjainkban, az internet, a globalizáció, és a fogyasztói társadalom, mind a korábbi társadalmi normák, társadalmi berendezkedés degradációjához vezetnek. A fiatalok, sokkal szabadabban élik meg az erkölcs korábban eléjük fektetett törvényeit. Úgy vélem, a mai ifjúság többségének csak “megszületni nehéz”, egyfajta burokban élik a mindennapjaikat, a komolyabb nehézségek elkerülik őket. Ugyanakkor a rohanó világunkban, maga a család egysége is lazul körülöttük, kevesebb figyelmet kapnak. Ezek összességében azt eredményezik, hogy minden kisebb érzelmet felnagyítva élnek meg. A kapcsolatok pillanatnyi fellángolásokon és azonnali beteljesülésen, mintsem hosszasan elnyúló megismerésem alapuló, mély érzelmeken nyugszanak. Ez viszont oda vezet, hogy hiába a gyakran korai összeköltözés, az együttélés, a másik közelsége, valójában nem ismerik egymást, nem tudnak még beszélgetni sem. Vagy akit megismernek, teljesen más mint korábban gondolták. Így fizikai létükben közel vannak egymáshoz, de valójában távol.

Mint a legtöbb helyre, ide is több ötletem volt, de mindig az utolsó az, ami be lett küldve. Szóval Útfélen, nem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre tűnik. Ráadásul mindenféle azonnal jövő elképzelésből, millió van már fenn az oldalon, nehéz valami újat mutatni.

DSC_1876 DSC_1895 útfélen_1600

Felgyorsult körülöttünk a világ, mindenki rohan, siet valahova, mindenki elfoglalt, senkinek sincs ideje magára, másra. Egyfajta furcsa vibrálás veszi körbe az életünket. A tömeg, a társadalmi elvárások, a nemzeti és nemzetgazdasági érdekek, a fejlődés, mind-mind sodornak magukkal. Csak úszunk az árral, amit a hitelek, a hi-tech kütyük a telekommunikáció és megannyi modern “feketelyuk” kelt, és szívnak magukba. Csak utazunk ezeken a hullámokon, önkéntelenül, mégha olykor tudatosan is. Néha jó megállni, néha meg kell állni, levegőt venni, körbenézni, élni, mert a végére lerágott csontként köp ki magából ez a “mátrix”, és visszagondolva az életünkre, csak azt nem fogjuk látni, mikor is éltünk.

Tegnap jött meg tesóm, és ha már ki kellett menni elé, és eső is volt, gondoltam meglátogatom az ezer tükör országát, a magyar utakat. Tükör által, mondhatni hétköznapi fotós téma, már a 27képen is másodszor merül fel. Mi az a 27kép? Erről majd máskor. Szóval egy egy csillogó felületen megjelenő alakkal igencsak beillesztjük magunkat a tömegbe. Azért én is lőttem egy pocsolyát B tervnek, de némi gondolkodás után a következő terv is megszületett:

DSC_1939_15106 tükör által_1600

A tükör, mint tudjuk egy olyan felület, amely jó fényvisszaverő képességgel rendelkezik, így képes leképezni az elé kerülő tárgyakat. Ez lehet egy üvegdarabka, egy pocsolya vagy egy lakkozott zongora felülete. Ám rólunk, emberekről, nem csak egy tükör képes képet alkotni. A személyiségünkről, a belső tulajdonságainkról a környezetünk is fest valamilyen képet, melyet sokszor nehezebb eltitkolni, eltakarni, mint azt ami az említett felületekről verődik vissza. A lakásunk árulkodik többek közt a rendszeretetünkről, az öltözködésünk a stílusunkról, az autónk az anyagi helyzetünkről, a barátaink a személyiségünkről, az emberek ahogy velünk bánnak, tükrözi, hogy mi milyenek vagyunk velük, s egy diplomaoklevél a falon pedig azt a szorgalmat, tanulással telt időt, és megszerzett tudást vetíti vissza, amivel kiérdemeltük.

Vége az első hétnek, alig várom a következőt, és az új témákat. És szeretném megköszönni mindenkinek aki segített a hetet teljesíteni, nem volt könnyű minden nap friss képeket lőni, pedig volt jobb az archívumban. Ne feledjétek, nélkületek nem jöhetett volna össze.

Kár esélyeket latolgatni a végső győzelemre, nagyon jó képeket láttam, de sebaj, az a lényeg hogy jó móka, és én nagyon élveztem, mégha néha izgultam is, hogy időben elkészülök-e rá. (:

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: