Anett&Feri

Azt hiszem szerencsések voltunk az időjárást illetően. Kissé aggódtam, hogy a kastély franciakertjében a déli napsütésben hogyan sikerül beilleszteni majd a különféle látványosságokat. Szerencsére, amíg sütött a nap ki tudtuk használni az árnyékos részeket, később pedig imáim meghallgatattak és laza tejfehér felhő szűrte a sugarakat.

Innentől kezdve a gyönyörű menyasszony, az elegáns vőlegény és a festői környezet már a vállán cipelte a fotózást. És az addig is jó hangulatú “munkába” még több vidámság érkezett némi barack színben.

Anett szülei kollégáim, egy ideje már ismerem őket. Anettéknak így azt kívánom, hogy  közel olyan boldog legyenek, mint ők, akkor az életben semminek nem fogják hiányát szenvedni.

  

Reklámok

Anita&Gyuszkó

Régen izgultam annyira esküvő miatt, mint most. Nagyon izgatottan vártam. Anitát egyszerűen imádom, kevés olyan jó lánybarátom van mit Ő. Ráadásul mindez annak ellenére, hogy milyen ritkán tudunk találkozni.

A kreatív fotózás Almádiban a mólónál és a parkban volt, és ha már ott jártunk, hirtelen ötletként próbáltam pár olyan képet csinálni, amilyeneket tavaly is. Sajnos csak emlékezetből.

A fényképezés igazán jó hangulatúra és viccesre sikeredett. Szerencsére tavalyról, illetve idén Egerszeg fesztiválról már mindenkit  ismertem.

Nap közben még egy kis pihire is volt idő Anitáéknál Tésen, hogy hajnalig bírjuk az esti partizást. Igazán jól éreztem magam, végig remek hangulat volt.
A fotózás előtt még Fűzfőn megvolt a polgári szertartás, ami igazán érzelemdúsra sikeredett.

Majd a fotózás után kettévált a társaság és én Anitával mentem Tésre, ahol volt egy kis szusszanásnyi időnk. Majd később megérkezett a násznép hogy kikérjék a menyasszonyt és átsétáltunk a templomba.

Evangélikus szertartás volt. Nem voltam még sok evangélikus templomba, de mintha világosabbak lennének, éppen ezért fotózás szempontjából sokkal hálásabbak is.

 

Ezután vissza Almádiba, és egy hajnalig tartó lakodalom. Én mondjuk már 4kor feladtam, de szobatársam és a keménymag 6 után jött csak el.

 

Heni&Dávid

Egy nagyon kedves kis történet rövid, de annál fontosabb állomása volt a hétvége. Dáviddal együtt vívtam még valamikor kölyökkoromban, de nem is én ismerem igazán régóta, hanem Heni. Általános kisiskolás korukban padtársak voltak. Nos ugyebár, miből lesz a cserebogár!?  Hipp hopp közel 20 évvel azután, hogy leültek egymás mellé az iskolapadba és megismerkedtek, kimondták a boldogító igent. Van egy olyan érzésem, hogy ők elég jól ismerik egymást. (:
Azt hiszem ez, mindent elmond, amit ilyenkor el lehet mondani. Talán csak annyival egészíteném ki, hogy egy kültéri vidékies hangulatú lakodalom olyan, mint a skíz a tarokkban, mindent visz. Nekem legalább is nagyon tetszett!

 

Judit&Bandó

A hétvégén Veszprémbe látogattam egy esküvőre. Nem mondhatni, hogy sok mindenkit ismertem, ettől függetlenül nem éreztem magam kívülállónak, hamar jó hangulatom lett.
Lánykikérés után az első felvonásként a polgári esküvőt ejtettük meg, majd következett a kreatív fotózás első felvonása. Nem ismerem sajnos Veszprémet, így Bandóékra hagyatkoztam a helyszíneket illetően. Végülis nem tettem rosszul, sokszínű, változatos, helyeken voltunk, és kicsit láttam a városból is.

  

A templomi szertartás különösen tetszett, egy fiatal pap volt, aki nem csak meghatóan, de jólesően humorosan fogalmazva indította útjára a fiatal párt. Kifejezetten jó volt!

Kreatív fotózás második felvonás egy patakpart menti kis sétányon volt. Szerencsére nem kellett különösebben sietni itt már, mondjuk már az első etapban is sok jó kép készült szerintem, azért itt is elvoltunk egy kicsit.

Eztán a lakodalom, innen nem messze egy fogadóban volt. Még egy sráccal is beszélgettem itt aki tavaly megcsinálta az IM-t, és hasznos tapasztalait megosztotta velem is.

Végül hazafelé olyan fél2kor indultam. Viszonylag kis lakodalom volt, de mint hallottam annál kitartóbb, mivel a keménymag 6 óra felé ért haza, szóval az eljövetelem után még bőven nyújtották az estét.

Petra&Gergő

A Petrát még gimiből ismerem,  Gergőt, viszont csak rövid ideje ismerem, de hasonlóan jó véleményem alakult ki róla is. A velük együtt töltött idő pedig elég volt rá, hogy biztos legyek benne, ezzel az esküvővel hosszú boldogságra lettek ítélve.

Szépek voltak a szertartások, és a lakodalomban külön öröm volt régi évfolyamtársakkal találkozni.  Ettől függetlenül egy egy ilyen alkalommal leginkább a kreatív fotózásokat szeretem. Ezek sokkal kötetlenebb, kevésbé formális alkalmak, ráadásul ha nem az esküvővel egy napon van, mint jelen esetben, a pár is sokkal nyugodtabb, oldottabb, könnyebb egymásra hangolódniuk a fotóssal.

Petráékkal a fotózáshoz a Mikósszéplaki kastély szebb napokat is látott épületét és “kertjét” választottuk. A helyi gondnok (vagy inkább őr), nagy szeretettel fogadott minket, és szívesen mesélt a kastély dicsőbb napjairól. Körülbelül az 1700-as első harmadának végén kezdték építeni és 1988-ban még iskola működött benne. Maga a kialakítása igazán lenyűgöző, van mellette egy pálmaház (vagyis csak a nyomai), és egy régi kápolna. Korábban még szauna is volt benn, s van egy tornya amibe a mesékben királylányokat szokta zárni. A parkban öreg, hatalmas, böhöncös fák és egy tó is található.
Későbbi urai viszont nem engedték, hogy az enyészet végezze el a pusztítás nagy részét, és erősen tönkretették az évszázados épületet. Jelenleg arra vár, sokadik gazdái egy többfunkciós gyógyászati és rekreációs komplexumot varázsoljanak belőle. Kívülről elnézve a leomlott kéményt, a kivert falakat és a kastély monumentális méreteit, valószínűleg talicskával kell majd a pénzt hordani mindehhez. No de ennyit a helyszínről.

Egész nap borult, hűvös idő volt, de a reggelt leszámítva nem esett, mindenesetre a felhők és az időjárás előrejelzések túl jó előjelekkel nem szolgáltak. Amikor elindultunk Egerszegről, éreztem a Petráékon, hogy az éppen eleredő eső miatt kissé feszültek.

Amikor odaérkeztünk, szerencsére az eső nem esett, igaz az idő nagy részében kisebb nagyobb mértékben csöpörgött, de legalább többnyire a tolerálható mennyiségben. Amikor kicsit jobban beeredt akkor belső helyszínre vonultunk, majd a végén újra lőttünk pár képet kinn. A felhők, eső, hideg és a kevés fény ellenére, szerintem jó hangulatú fotózás lett belőle. Gondolom mindezt csak azért is, mert az utazást leszámítva egy másfél órás kis fényképezésre indultam, de olyan hirtelen elrepült az idő, hogy bruttó 5 óra lett és koromsötét, amire hazaértem.

   

No persze nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg gépen a képeket, így reggel kicsit nehézkesen keltem. (:

Tavaszfelhő

Igaz kissé mélységből indulva, de nagy erőkkel tőr előre a tavasz, és végre egy kis időm nekem is volt, hogy ne csak nyeregből legyek mindennek szemtanúja. Ha pedig már így adódott, jó szokásomhoz híven, próbáltam archiválni a természet ezen gyönyörű csodáit.

  

És az igazi tavaszfelhő! 🙂

 

Vörösbegyek hétvégéje

Nincs konkrétan egy kedvenc madaram, inkább kedvenceim vannak. Nos igen, jópár évig madarásztam, így azért megismerek egy-két kis szárnyast.

Szóval a kedvenc madaraim közt olyanok vannak, mint a füstifecske, a búbos cinege, a holló vagy éppen a vörösbegy is.

A hétvégén akármerre bringáztam, akármerre mentem mindig belebotlottam pár vörösbegyben. Általában az év más szakaszaiban nem szoktak ennyire szem előtt lenni.

Szombaton ki is ültem a kert végébe, mivel jópár repkedett arra folyamatosan, és próbáltam megörökíteni őket.

Szeretem a természetfotókat, de ha valaki állatokat, főleg madarakat szeretne fotózni, az azért komoly technikai sport szerintem, ezenkívül nem kevés türelmet is igényel.

Azért lássunk pár próbálkozást tőlem.

        

Lovasterápia Tormaföldén

Péntek délután Tormaföldén nem volt a legjobb idő, sőt kifejezetten rossz, szeles és hideg. Nemúgy a hangulat.

Julcsi nem is annyira új munkahelyén lovagoltatással lovasterápiával foglalkozik, elsősorban beteg gyerekeken segít. Erre szoktam azt mondani, hogy a megfelelő ember, a megfelelő helyen! (:

Tényleg pocsék idő volt, ennek ellenére remekül éreztem magam, a lovak is imádni valóak voltak és a hely is tetszett, jól lehetett fotózni.

 

         

Téli hangulatok – fotópályázat

Úgy tűnik ma ilyen önkénteskedős napom volt. Délelőtt elmentem vért adni, délután pedig az csácsi Izsákban tartottam előadást felsős diákoknak a fényképezésről és a Téli hangulatok-ról, mint téma megjelölésről.

Szóval, van ez a fotópályázat a diáksziget szervezésében, ami a Téli hangulatokról szól, és ennek okán tartottam az én kis előadásomat. Furcsa volt vagy 40 gyerek előtt előadni, de szerintem viszonylag jól sikerült, és remélem élvezték is, a képek legalább is úgy tűnt, tetszettek nekik a végén. (:

Egyszerű kis előadás volt, a fotózás alapjairól, fogalmakról, mire is figyeljenek a kezdetekkor, majd pedig az adott témában mit érdemes fotózni, hogyan álljanak neki… Ahogy elkezdtem beszélni, fel is gyorsult az idő, és azon kaptam magam, hogy 45 perce beszélek és még annyi mindent tudnék mondani. (: Remélem hasznos volt.

Sok sikert a fiataloknak és remélem jó képek készülnek majd. Zsűrizéskor még lehet, hogy találkozunk.

27 kép – Találkozó 2012

Kezdjük először azzal, hogy mi is az a 27kép. A 27kép (ejtsd: két hét kép; mivel 2 hetente van feladvány és arra kell képet feltölteni) egy valamikor tavasszal elkezdett játékból indult. Eleinte azt szerettem volna, hogy ismerősökkel akik szeretnek fényképezni párhetente egy egy este tartsunk közös fényképezést, amikoron is egy egy témát vagy technikát veszünk nagyító alá. Aztán egy-két alkalom után kicsit alább hagyott a lelkesedés. Ez után jött a játék két barátommal. Szabályok egyszerűek, 1 téma, 2 hetes határidő, a következő témát a nyertes adja, a nyertesre mi szavazunk…

Aztán elkezdtem bevenni még tagokat, és az új tagok is hoztak tagokat, majdnem minden új témánál egy újabb fővel gyarapodtunk. Nem vagyunk sokan, de lelkes kis csapat jött össze, azóta is kéthetente új téma.

Amiért nekem tetszik ez a csoport, mert érdekes látni, hogy adott témakört mennyire más meglátásokkal teljesítünk. Sokszínűek a “pályamunkák”, viccesek, és tükrözik az egyéniségünket. Szóval igazán változatos. Ráadásul tanulhatunk egymástól, segíthetjük egymást, és inspirálhatjuk is. Még most hétvégén amikor mindenki “ugyanazt” fotózta, olykor merőben más képek készültek.

Felvetődött az ötlet, hogy tartsunk egy találkozót. Mivel a “bázis” egerszegen van, így az első itt tartatott meg. A végére sajnos az időpont nem mindenkinek lett alkalmas, de a megjelent maroknyi csapat igazán jól érezte szerintem magát. Péntek este érkezés, és a szombati nap menetének átbeszélése az egyik helyi vendéglátó ipari egységben. Ahol a paprikaspray és a razzia talán külön csapatépítő hatással bírt! (:

Reggel korán igény volt egy kis természetben járkálós, fotózós ásítgatásra, így meglátogattuk a nem elég ködös Alsóerdőt, hogy igazi őszvégi, tél eleji hangulatú természetképeket kattogtathassunk össze.

      

Ezt, a korán kelés miatt egy kis “pihenés” követte (=képfeldolgozás és feltöltés), majd Kittyéknél gyülekező és egy házi stúdió jellegű fotózás, ahol egy villanj körte illetve nikonos és canonos vakuk és rádiós kioldók segítségével sikerült is elég jó fényviszonyokat előteremteni.

Amíg a lányok csinosodtak a smink alatt, Norbi tartotta helyettük a frontot. Hamar jött a hülyeség! (:

 

Aztán a csinos modelljeink is!

   

Azért rólunk is készült pár werk és fénybeállítós kép:

   

Arról nem is beszélve, hogy estére megjött a bulizhatnékunk is. (Az az igazság elég fáradtak voltuk, és éppen ezért ez nem is igaz, de úgy nem lehetett lezárni a találkozót, hogy 10kor mindenki megy aludni! 🙂 )

A hétvége szerintem igazán kerekre sikerült, és csapatépítő hatása is volt, sokan amúgy is csak a facebook-ról ismerték a másikat. Alig várom a következőt, kíváncsi vagyok, hogy sikerül a mostanit felülmúlni. Rajta leszünk!